György István nyílt levele a népligeti haláleset kapcsán

Desktop
György István az alábbi nyílt levélben reagált a népligeti sportpályán történt halálesetre és az ennek kapcsán őt ért támadásokra.
„Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek”
 
Nyílt levél
a Népligetben, szeptember 29-én történt sajnálatos haláleset margójára
 
Szeptember 29-én a Népligetben történt sajnálatos halálesettel az elmúlt napokban több sajtóorgánum is foglalkozott. A híradásokból tudható, hogy teniszezés közben egy 61 éves férfi rosszul lett, és az azonnali életmentési kísérletek ellenére sajnos életét vesztette. Ugyan csak a híradásokból tudjuk, hogy a mentőautó a Népliget Kismartoni úti szakaszán elhelyezett behajtást akadályozó betonelemekig jutott el, onnan a mentősök futva tették meg a teniszpálya bejáratáig tartó kb. 100-150 méteres utat. 
 
2013 áprilisában a Vajda Péter utca – Kőbányai út között megépített főgyűjtő csatorna átadását követően a Népligetbe való gépjárművel történő behajtás megakadályozása érdekében új forgalmi rend lépett életbe. Ekkor helyezték el a behajtást megakadályozó betonelemeket.
 
Megszokhattuk már, hogy az olvasottság, a szenzációhajhászás érdekében egyeseknek semmi sem szent, úgy tűnik bármilyen csúsztatás vagy hazugság megengedhető. Hogy egy ember sajnálatos halálát egyesek gátlások nélkül hogyan próbálják ok okozati összefüggések nélkül saját vagy mások érdekei szerint interpretálni, az egy jóindulatú „átlag ember” fantáziáját biztosan meghaladja.  
 
Az eset kapcsán az Országos mentőszolgálat az alábbiakat közölte:
 
"Általánosságban elmondható, hogy a helyszínre érkező mentők igyekeznek az adott helyzetben legjobb, leggyorsabb megoldást választani a beteg elérésére. Ha útlezárással találkoznak, természetesen nem vizsgálják annak jogszerűségét vagy indokoltságát, hanem a lehetőségek szerint teszik a dolgukat."  "A jelzett esetben a kiérkező esetkocsi személyzete csak az útlezárásig tudott eljutni járművével, onnan teljes felszerelésükkel futva tudták elérni a beteget, akinek már az újraélesztési kísérlete zajlott. Az újraélesztést beavatkozásokkal kiterjesztve folytatták tovább, de sajnos eredménytelenül, az idős férfi szívműködését nem sikerült újraindítani."
Ezek a szomorú, korrekt, száraz tények.
 
Mi következik ebből? Egy teniszező férfi rosszul lett, összeesett, és a sajtóhírek szerint egy ugyanott teniszező, vízimentő jártassággal, illetve képzettséggel rendelkező férfi (minden elismerésem az övé) azonnal a segítségére sietett, rögtön megkezdte az újraélesztés érdekében a szívmasszást és a mesterséges lélegeztetést. Ezt a mentő személyzet megérkezéséig folytatta, a mentő személyzet az újraélesztést további beavatkozásokkal kiterjesztette, de sajnos eredménytelenül, a férfi szívműködését nem sikerült újraindítani.
 
Két „gyöngyszem”, hogyan „fordítja le” ezt a történés-sorozatot egy-egy újságíró illetve szerkesztő.
 
Cím: „Útzár miatt késett a mentő, meghalt a beteg.”
 
Kemény, - de semmilyen ténnyel nem bizonyított - állítás. A mentő egyébként nem késett, tény, hogy a mentősöknek 100-150 méterrel többet kellett megtenniük gyalog ahhoz képest, mintha a teniszpályák bejáratáig tudott volna az esetkocsi behajtani. Hogy a beteg mitől halt meg, az orvosi szakkérdés, az csak az orvosszakértői véleményből, és nem újságírói találgatásokból vagy szándékos csúsztatásokkal teli, ok-okozati összefüggést nélkülöző állításokból lenne pontosan tudható.
 
Egy másik sajtóinterpretáció szerint:
 
„Politikusokat is védett a halálos úttorlasz”
 
Hogy mitől és miért kellene védeni a politikusokat, arról hallgat a cikk….. Nem számít ez sem, jól hangzik…. Egyébként az ominózus betonelemek az illegális behajtók elől a Népligetet és a Népligetben pihenni vágyókat védték, nem politikusokat. 
 
A hírforrásként más orgánumok által idézett Blikk „magát megnevezni nem kívánó” hírforrásra hivatkozva azt állítja, hogy a TARA Liget lakóparkban lakom. Az nem zavarja őket, hogy ez az állítás nem fedi a valóságot, mondhatnám azt is „kampányhazugság”, nem laktam, és nem lakom a Tara Liget lakóparkban. Születésem óta Újhegyen van az állandó lakcímem, születésem óta ma is abban a családi házban lakom, ahol születtem.
 
Nem érdekes, hogy a BLIKK újságírójának meg nem nevezett hírforrásának állítása nem igaz, nem érdekes, hogy valakit, egyébként valós és elferdített tények említésével, de a köztük lévő ok okozati összefüggés hiányában szándékosan próbálnak rossz színben feltüntetni, lényeg az, hogy „jó ütős” és „botrányszagú” állítás legyen…
 
Egyébként csak halkan felteszem a kérdést: ha történetesen ott laknék, abból az következne, hogy a sajnálatos halálesethez nekem valami közöm lenne?
 
2010-ben sajnos elváltam. A párom, akivel a válást követően közel négy éve együtt élek, velem egy háztartásban él. Ő Zuglóból 2007-ben költözött Kőbányára, véletlenül épp a Tara Liget lakóparkba, de mint írtam, közel 4 éve nem lakik ott, hanem életvitelszerűen velem lakik Újhegyen - ahogy már írtam -, abban a családi házban, amelyben születtem. Vélhetően innen a feltételezés, abból kiindulva pedig az össze nem tartozó dolgok összemosása.
 
A személyemet - különböző önös érdek, vagy csak „úgy” - rossz színben feltüntetni szándékozók miatt ugyancsak szeretném tisztázni, hogy a Népligetet az illegális gépjárművel behajtóktól védő betonelemek kihelyezését nem én kezdeményeztem, ebben az ügyben személyesen semmilyen döntést sem korábbi főpolgármester-helyettesként, sem más minőségemben soha nem hoztam, és nem emeltem szót ennek érdekében sehol.
 
További politikai indíttatású „jobbikos” megtámadtatásom okán szeretném rögzíteni, hogy a TARA Liget Lakópark beruházóját, Tamás Lászlót régóta jól ismerem, mint ahogy sok ezren így vannak ezzel, köztük sok „jobbikos” politikus is. Polgármesterségem alatt kőbányai önkormányzati képviselő volt, később is volt köztünk különböző minőségű munkakapcsolat. Én is, mint ahogy mindenki, ismerek egyébként több ezerre tehető embert, akivel hosszabb rövidebb ideig valamilyen kapcsolatba kerültem már életem során. Azt is rögzíteni szeretném, hogy ismeretségünk okán, bármilyen köztünk lévő összefonódást sugallni vagy feltételezni aljas rágalom, kijelentem, hogy az erre utaló vádak hamisak, és minden valós alapot nélkülöznek. Vele kapcsolatban, - mint ahogy mással szemben sem -, munkám során semmilyen elfogultság soha nem vezérelt és nem vezérel most sem. 1990-2002-ig Kőbánya polgármestere, 2010-2014 között Budapest főpolgármester-helyettese voltam. Környezetemből döntő többségében megbecsülést és szeretetet kaptam, ha hihető, ha nem, soha nem kedveztem és nem kivételeztem sem rokonommal, sem ismerősömmel, a problémájukkal hozzám fordulónak pártállásra való tekintet nélkül, mindenfajta megkülönböztetés és kivételezés kizárásával próbáltam segíteni. Volt akinek tudtam, volt akinek nem.
 
2014. október 7.
 
Maradok minden olvasó felé tisztelettel:
 
Dr. György István
A tartalom a hirdetés után folytatódik
Desktop, Mobil
Mobil
Mit szólsz hozzá?